2011. szeptember 13., kedd

Megkezdődött a műholdas jeladóval ellátott erdélyi békászósasok 2011-es évi őszi vonulása

Izgalmas napok ezek, nincs idő az elmúlt nyár emlékein nosztalgiázni és az ősz érkezése miatt búslakodni. Megkezdődött ugyanis a madarak őszi vonulása, benépesedtek a portalan égi utak. Becslések szerint (Moreau 1972) évente mintegy 200 madárfaj kb. 2 milliárd egyede vándorol Eurázsiából az afrikai telelőterületekre. Gólyáink nagy része már augusztusban elindult (a méltán népszerűvé vált webkamerás sáromberki gólyáink például augusztus 26-27-én hagyták el fészküket) és közülük egyesek - pl. a műholdas jeladóval ellátott kelet-német madarak némelyike - már Szudánban vannak .

Később vonulnak a békászósasaink. Az ő vonulásuk miatt íródott végül is ez a bejegyzés, hiszen az idén már 15 műholdas GPS-es napelemes jeladóval ellátott erdélyi békászósas vonulását követhetjük majd nyomon nap mint nap. Ez már a második év, hogy a Milvus Csoport egy a Román Madártani Egyesülettel közös fajvédelmi program keretén belül békászósasokat lát el jeladókkal: tavaly hat madár mozgását lehetett nyomon követni, útjukról a Sasnaplóban rendszeresen be is számoltam. Közülük kettő viseli még az adóját: Benjamin és Béni, apa és fia. Az idén júniusban és júliusban a Nyárádmentén és a Fogarasi havasok tövében került 5-5 madárra adó (2-2 öregre és 3-3 fiókára), illetve 3 sasra a Hortobágy völgyében (1 öreg madárra és 2 fiókára).

Szeptember elejétől már naponta többször is izgalommal nézegettem a madarak által sugárzott adatokat annak ellenére, hogy tudtam, hogy még nincs itt, nem lehet itt az indulásuk ideje. Végül is magyaráztam magamnak tavaly is hamarabb indultak el mint ahogy a szakirodalom sugallta, és soha sem lehet tudni mikor éri az embert meglepetés: az Adél nevű fiókánk például már 2010 szeptember 6-án elindult megelőzve szüleit.

Szeptember 12, hétfő végre meghozta a várva várt pillanatot: már hajnali négykor lekérem a franciaországi Argos-szerverről az adatokat és gyorsan dekódolom is őket: ezután végigfut a szemem a mintegy 354 sornyi adathalmazon, reménykedve keresve a 45 északi szélességi foknál kisebb koordinátákat, míg végre felcsillan a szemem: megvan! Nem is egy, hanem két fióka is elindult!! Igen, végre beindult a sasvonulás.

Elsőnek az általam önkényesen Lisanak elnevezett fióka repült el: koránkelő mint én, szeptember 9-én valamikor 6-8 óra körül már el is indult: először keleti irányba. A Brassó megyei Codlea-nál megállt, itt töltötte a napot és itt éjszakázott. Következő nap már csak egy hajnali koordináta érkezett tőle, a codlea-i éjszakázó helyről, a szeptemberi 11-i egyszeri lokáció viszont már a Várnával kb. egy vonalba eső bulgáriai Dalgopol helységtől délről érkezett. A fiókánk itt éjszakázott, majd másnap szintén korán, 6-8 óra között elindult és délre már átrepülte a bulgár határt és megérkezett Törökországba.

Lisa_jr_20110708_170757_DSCF5185_109 Lisa (41175) – az idei békászósas fiókák közül a leghamarabb állt lábra és a leghamarabb kezdte el a vonulást. A Brassó megyei Lisza helység közelében, a Fogarasi-havasok tövében kelt ki egy útmenti (!) csonka fenyőfára épített fészekben

Lisa szomszédja, ifjabb Máté egy nappal később indult szeptember 10-én és szintén korareggel. Ő az egyenesebb utat választotta: nem sokat teketóriázott, nem került keleti irányba, hanem egyből átrepülte a Fogarasi-havasok gerincét, az első koordinátát a fészkétől kb. 19 km-re levő Peceneaga víztározó közeléből küldte. Még aznap d.u. 2-4 óra között Zimnicele és Nasturelu között átrepülte a Dunát, majd Bulgáriában éjszakázott Koslovets közelében. Másnap folytatta déli irányú útját és át is repülte a Kelet-Balkáni hegységet. Tegnap már Dél-Bulgáriában volt. Édesapja az öreg Máté tegnap még mindig az immár üressé vált fészek környékén vadászott. Nem szokatlan dolog ez békászósasainknál: a fiókák általában még az öregek előtt elindulnak a Nagy Útra. Így volt ez a tavaly is: mind Béni, mind Adél az apjuk - Benjamin és Arthur - előtt indultak délre. A fiókák és szülők vonulása is külön utakon történt, eltérő helyeken teleltek végül is kirepülésük után többször nem is találkoztak egymással...

Kis Máté (41182), Máté(41185) fia - Brassó megyei Dezsán helység közelében, a Fogarasi-havasok tövében kelt ki egy bükkfára épített fészekben

Két sasunk már itthagyott, a sasflottánk itt maradt 13 tagja viszont még csak az elkövetkező napokban fog útrakelni, az izgalomteljes várakozásnak tehát még nincs vége.

Lisa_Matei_jr_20110912Lisa (piros) és Kis Máté (zöld) a két jeladóval ellátott erdélyi békászósas vonulása 2011. szeptember 9-12 között (nagyobb felbontáshoz kattints a térképre)

u.i.: Miközben a fehér gólyáink, fecskéink, békászósasaink lassanként elhagynak minket addig más fajok kezdenek jönni helyettük: múlt héten, szeptember 6-án megjelent az első téli ruhás dankasirály a kolozsvári Sportcsarnok előti Szamos szakaszon (télen a számuk akár 200 egyedre is nőhet), a Györgyfalvi negyedi Detunáta parkban, a közismert bagoly telelőhelyen már három erdei füles bagoly éjszakázik (helyesebben “nappalozik”) és ma megérkeztek tavalyhoz képest néhány napos késéssel a szomszédos kertekbe a seregélyek is.

2011. szeptember 8., csütörtök

Fecske-menesztő

Tegnap, elgondolkozva megyek a Főtérről a Mikó Kerti munkahelyem felé - észre sem veszem a szembejövőket - amikor egyszerre csak baloldalt az egyik Jókai utca kapu alól fecskeficsergést hallok. Még vagy húsz métert haladok előre, már a könyvesboltig érek amikor tudatosul bennem, hogy itt valami nincs rendben. Tudtommal itt nincs, nem volt füsti fecskefészek és azonkívül is már szeptember hetedike és a belvárosban néhány nap óta már üresek az általam ismert fészkek. Nosza, gyors hátra arc, vissza az 5. számú kapualjig ahol ott vár a meglepetés: három füsti fecskefióka hangoskodik egy új, gázcsőre épített fészekben! Elő a fényképezőgép, gyors kattintgatások, SD-kártyára mentve hideg téli napokra a szeptemberi, fészeknyi nyári élmény. Valószínűleg alaposan megkésett költésből származó fiókák, a fészek is csak később, valamikor a nyár folyamán épülhetett.

Fecskefiokak_20110907_103645_P9070003

Fecskefiokak_20110907_103719_P9070004

Fecskefiokak_20110907_103643_P9070002

Fecskefiokak_20110907_103728_P9070006

Fészeknyi nyár: füsti fecskefiókák (2011 szeptember 7, Kolozsvár, Jókai utca 5. szám)

Ma hideg, szeles, borús, az első igazán őszies szeptemberi nap, de már alig várom, hogy újra megnézzem a fecskéim. A tegnap már messziről hallatszó ficsergést nem hallom... és a kapualj alatti fészek üres. Úgy érzem hirtelen mint akit egyik napról a másikra váratlanul, magyarázat nélkül elhagytak. Délután, hazafele menet még egyszer benézek, de újra csak az üres fészket látom.

Aztán itthon "fellapozom" virtuális kalendáriumom tavalyi bejegyzéseit és akkor rájövök, hogy ma végül is "Fecskehajtó kisasszony napja" van: "Ősi, "pogány" népszokásokban bővelkedett hajdan szeptember 8., "Kisasszony napja". Sok helyen úgy vélik, hogy a Kisasszony hajtja a fecskéket. A köztudatban is ez van elterjedve, holott szép idő esetén még hetek múltán is lehet látni villásfarkú barátainkat, főleg a szúnyogokban bővelkedő mocsarak mentén. Sok helyen ezen a napon kezdődik meg a dióverés s vetik el az őszi gabonát." (Xántus János - A természet kalendáriuma)

Adeni_obol_20110328

2011-ben március 28-án láttam az első füsti fecskét az Adeni-öböl közelében

Így már más, gondolom magamban, így már könnyebb elviselni az üres fecskefészket. Meg aztán elmennek, hogy visszajöjjenek teszem hozzá magamban és eszembe jut, hogy az idén mekkora élmény is volt már mások előtt meglátni a törökországi Adeni-öböl közelében az első füsti fecskét, akkor amikor Kolozsváron még havazott.

U.i: ...de azért holnap természetesen újra megnézem a fészket...

Fecskés szakirodalom helyett fecskés szépirodalom:
Egyed Emese: Békéltető
Kányádi Sándor: Fecske nélkül szálló alkonyatban