Őszi rigódal

Megeste már a dér a bokros oldalt,
fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után.
Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt,
egy ritka lombú vadcseresznyefán. -

Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem,
rég hallgat búbosbanka- s gerleszó.
Ha pártalan és nem várja fészek-öl sem,
miért szól még a megtévedt rigó?

Tán június sugár-illúziója
remegett át a bíbor lomb felett,
s attól dalol a völgy révült rigója
ilyen évszak-tévesztő éneket.

Nem is téved: halkan szól, mintha félne,
köd ül a hangok túlfinom során,
mintha húnyt szemmel, álmában zenélne,
egy álom-őszben, álom-fuvolán.

A hangja nem fog mámorral kitelni,
nagy líra nincs. S mégis, így volna jó:
amíg a hófelhő jön, énekelni,
mint az a révült, holdkóros rigó.

(Áprily Lajos: Őszi rigódal)

A fotókon fenyőrigó (Turdus pilaris)

Megkezdődött a műholdas jeladóval ellátott erdélyi békászósasok 2011-es évi őszi vonulása

Izgalmas napok ezek, nincs idő az elmúlt nyár emlékein nosztalgiázni és az ősz érkezése miatt búslakodni. Megkezdődött ugyanis a madarak őszi vonulása, benépesedtek a portalan égi utak. Becslések szerint (Moreau 1972) évente mintegy 200 madárfaj kb. 2 milliárd egyede vándorol Eurázsiából az afrikai telelőterületekre. Gólyáink nagy része már augusztusban elindult (a méltán népszerűvé vált webkamerás sáromberki gólyáink például augusztus 26-27-én hagyták el fészküket) és közülük egyesek - pl. a műholdas jeladóval ellátott kelet-német madarak némelyike - már Szudánban vannak .

Később vonulnak a békászósasaink. Az ő vonulásuk miatt íródott végül is ez a bejegyzés, hiszen az idén már 15 műholdas GPS-es napelemes jeladóval ellátott erdélyi békászósas vonulását követhetjük majd nyomon nap mint nap. Ez már a második év, hogy a Milvus Csoport egy a Román Madártani Egyesülettel közös fajvédelmi program keretén belül békászósasokat lát el jeladókkal: tavaly hat madár mozgását lehetett nyomon követni, útjukról a Sasnaplóban rendszeresen be is számoltam. Közülük kettő viseli még az adóját: Benjamin és Béni, apa és fia. Az idén júniusban és júliusban a Nyárádmentén és a Fogarasi havasok tövében került 5-5 madárra adó (2-2 öregre és 3-3 fiókára), illetve 3 sasra a Hortobágy völgyében (1 öreg madárra és 2 fiókára).

Szeptember elejétől már naponta többször is izgalommal nézegettem a madarak által sugárzott adatokat annak ellenére, hogy tudtam, hogy még nincs itt, nem lehet itt az indulásuk ideje. Végül is magyaráztam magamnak tavaly is hamarabb indultak el mint ahogy a szakirodalom sugallta, és soha sem lehet tudni mikor éri az embert meglepetés: az Adél nevű fiókánk például már 2010 szeptember 6-án elindult megelőzve szüleit.

Szeptember 12, hétfő végre meghozta a várva várt pillanatot: már hajnali négykor lekérem a franciaországi Argos-szerverről az adatokat és gyorsan dekódolom is őket: ezután végigfut a szemem a mintegy 354 sornyi adathalmazon, reménykedve keresve a 45 északi szélességi foknál kisebb koordinátákat, míg végre felcsillan a szemem: megvan! Nem is egy, hanem két fióka is elindult!! Igen, végre beindult a sasvonulás.

Elsőnek az általam önkényesen Lisanak elnevezett fióka repült el: koránkelő mint én, szeptember 9-én valamikor 6-8 óra körül már el is indult: először keleti irányba. A Brassó megyei Codlea-nál megállt, itt töltötte a napot és itt éjszakázott. Következő nap már csak egy hajnali koordináta érkezett tőle, a codlea-i éjszakázó helyről, a szeptemberi 11-i egyszeri lokáció viszont már a Várnával kb. egy vonalba eső bulgáriai Dalgopol helységtől délről érkezett. A fiókánk itt éjszakázott, majd másnap szintén korán, 6-8 óra között elindult és délre már átrepülte a bulgár határt és megérkezett Törökországba.

Lisa (41175) – az idei békászósas fiókák közül a leghamarabb állt lábra és a leghamarabb kezdte el a vonulást. A Brassó megyei Lisza helység közelében, a Fogarasi-havasok tövében kelt ki egy útmenti (!) csonka fenyőfára épített fészekben

Lisa szomszédja, ifjabb Máté egy nappal később indult szeptember 10-én és szintén korareggel. Ő az egyenesebb utat választotta: nem sokat teketóriázott, nem került keleti irányba, hanem egyből átrepülte a Fogarasi-havasok gerincét, az első koordinátát a fészkétől kb. 19 km-re levő Peceneaga víztározó közeléből küldte. Még aznap d.u. 2-4 óra között Zimnicele és Nasturelu között átrepülte a Dunát, majd Bulgáriában éjszakázott Koslovets közelében. Másnap folytatta déli irányú útját és át is repülte a Kelet-Balkáni hegységet. Tegnap már Dél-Bulgáriában volt. Édesapja az öreg Máté tegnap még mindig az immár üressé vált fészek környékén vadászott. Nem szokatlan dolog ez békászósasainknál: a fiókák általában még az öregek előtt elindulnak a Nagy Útra. Így volt ez a tavaly is: mind Béni, mind Adél az apjuk - Benjamin és Arthur - előtt indultak délre. A fiókák és szülők vonulása is külön utakon történt, eltérő helyeken teleltek végül is kirepülésük után többször nem is találkoztak egymással...

Kis Máté (41182), Máté(41185) fia - Brassó megyei Dezsán helység közelében, a Fogarasi-havasok tövében kelt ki egy bükkfára épített fészekben

Két sasunk már itthagyott, a sasflottánk itt maradt 13 tagja viszont még csak az elkövetkező napokban fog útrakelni, az izgalomteljes várakozásnak tehát még nincs vége.

Lisa (piros) és Kis Máté (zöld) a két jeladóval ellátott erdélyi békászósas vonulása 2011. szeptember 9-12 között (nagyobb felbontáshoz kattints a térképre)

u.i.: Miközben a fehér gólyáink, fecskéink, békászósasaink lassanként elhagynak minket addig más fajok kezdenek jönni helyettük: múlt héten, szeptember 6-án megjelent az első téli ruhás dankasirály a kolozsvári Sportcsarnok előti Szamos szakaszon (télen a számuk akár 200 egyedre is nőhet), a Györgyfalvi negyedi Detunáta parkban, a közismert bagoly telelőhelyen már három erdei füles bagoly éjszakázik (helyesebben “nappalozik”) és ma megérkeztek tavalyhoz képest néhány napos késéssel a szomszédos kertekbe a seregélyek is.

Fecske-menesztő

Tegnap, elgondolkozva megyek a Főtérről a Mikó Kerti munkahelyem felé - észre sem veszem a szembejövőket - amikor egyszerre csak baloldalt az egyik Jókai utca kapu alól fecskeficsergést hallok. Még vagy húsz métert haladok előre, már a könyvesboltig érek amikor tudatosul bennem, hogy itt valami nincs rendben. Tudtommal itt nincs, nem volt füsti fecskefészek és azonkívül is már szeptember hetedike és a belvárosban néhány nap óta már üresek az általam ismert fészkek. Nosza, gyors hátra arc, vissza az 5. számú kapualjig ahol ott vár a meglepetés: három füsti fecskefióka hangoskodik egy új, gázcsőre épített fészekben! Elő a fényképezőgép, gyors kattintgatások, SD-kártyára mentve hideg téli napokra a szeptemberi, fészeknyi nyári élmény. Valószínűleg alaposan megkésett költésből származó fiókák, a fészek is csak később, valamikor a nyár folyamán épülhetett.

Fészeknyi nyár: füsti fecskefiókák (2011 szeptember 7, Kolozsvár, Jókai utca 5. szám)

Ma hideg, szeles, borús, az első igazán őszies szeptemberi nap, de már alig várom, hogy újra megnézzem a fecskéim. A tegnap már messziről hallatszó ficsergést nem hallom... és a kapualj alatti fészek üres. Úgy érzem hirtelen mint akit egyik napról a másikra váratlanul, magyarázat nélkül elhagytak. Délután, hazafele menet még egyszer benézek, de újra csak az üres fészket látom.

Aztán itthon "fellapozom" virtuális kalendáriumom tavalyi bejegyzéseit és akkor rájövök, hogy ma végül is "Fecskehajtó kisasszony napja" van: "Ősi, "pogány" népszokásokban bővelkedett hajdan szeptember 8., "Kisasszony napja". Sok helyen úgy vélik, hogy a Kisasszony hajtja a fecskéket. A köztudatban is ez van elterjedve, holott szép idő esetén még hetek múltán is lehet látni villásfarkú barátainkat, főleg a szúnyogokban bővelkedő mocsarak mentén. Sok helyen ezen a napon kezdődik meg a dióverés s vetik el az őszi gabonát." (Xántus János - A természet kalendáriuma)

2011-ben március 28-án láttam az első füsti fecskét az Adeni-öböl közelében

Így már más, gondolom magamban, így már könnyebb elviselni az üres fecskefészket. Meg aztán elmennek, hogy visszajöjjenek teszem hozzá magamban és eszembe jut, hogy az idén mekkora élmény is volt már mások előtt meglátni a törökországi Adeni-öböl közelében az első füsti fecskét, akkor amikor Kolozsváron még havazott.

U.i: ...de azért holnap természetesen újra megnézem a fészket...

Fecskés szakirodalom helyett fecskés szépirodalom:
Egyed Emese: Békéltető
Kányádi Sándor: Fecske nélkül szálló alkonyatban

Nagypénteki nagy bukó

2009 és 2010 után az idén immár harmadszor kerekedtünk fel a siketfajd dürgését meglesni, fotózni. Útban az 1300 méteren levő célpont felé, a Maros Dédai-szorosában, Ratosnyától nem messze nagy bukók (Mergus merganser) kerültek lencsevégre.

A folyó közepén, egy zátonyon két acélzöldes fejszínezetű hím és egy barnás fejsapkás tojó pihent két éber szürke gém szomszédságában. Az igazat bevallva a szürke gémek miatt sikerült a bukókat is észrevenni a mozgó autóból. Fékezés, kiszállás majd az első gyors bizonyító fényképezőgépkattingatások messziről - ami biztos az biztos alapon - aztán közeledés a zátonyhoz. Sajnos a partra leereszkedve a gémek felrepülve riasztották a bukókat is, ezek könnyedén és gyorsan tovaszálltak egy másik, Ratosnya irányába eső zátonyra. Már éppen vissza akartam fordulni, amikor újabb két, Szalárd irányából érkező hím nagy bukó landolt az előbbi zátony közelébe. Az egyik hamar tovább is állt, de a másikat aránylag sokáig meg lehetett figyelni és így aránylag tűrhető fotók, sőt egy rövid filmfelvétel is készülhetett erről az igencsak ritka erdélyi költőfajról.

A nagy bukó ugyanis kifejezetten északi elterjedésű madárfaj, állományának legnagyobb része a skandináv országokban, illetve Oroszországban költ. Nálunk telelő madár, amelyet október-április között figyelhetünk meg víztározók, folyók stb.mentén.
Első erdélyi költését a Milvus Csoport tagjai, Komáromi István és Miholcsa Tamás bizonyította: 2003-ban fiókás madarakat figyeltek meg, fotóztak és filmeztek éppen itt a Maros dédai szorosának Ratosnya és Szalárd közötti szakaszán. Azóta is rendszeresen költ itt 1-2 pár. 2003-ban és 2004-ben a nagy bukó további fotókkal is alátámasztott romániai költése vált ismertté: a Zetelaki és Vidraru víztárolóknál is megtalálták a faj fiókás példányait.
A nagypénteki nagy bukó fotózással így tehát szerencsésen kezdődött a hétvégi öncélú madarásztúra, reméljük a folytatás is hasonlóan szerencsés lesz.

Március 20 - Verebek Világnapja (World Sparrow Day)

Kormányok, világszervezetek védik más kontinensek exotikus fajait - a tigriseket, elefántokat, pandákat - mindeközben közvetlen környezetünkben is lenne bőven tennivaló. Nyugat-Európa egyes régióiban a mezőgazdasági területek madarai, köztük a verebek is, bajban vannak, számuk a környezetszennyezés és -átalakítás, gyakran a modern agrárgazdálkodás miatt vészesen megfogyatkozott. 1980 óta Európában a házi veréb (Passer domesticus) állománya 62%-al, a mezei verébbé (Passer montanus) pedig 48%-al csökkent.

Fogyatkozó madarunk a házi veréb (grafikon forrása: European Bird Census Council )

"Kerülhetnek-e hazai madarászok angol kollégáikhoz hasonló helyzetbe, akiknek több száz kilométert kell utazniuk hogy mezei- vagy épp házi verebet láthassanak? Igen, verebeket. Két olyan közönséges fajt, melyeket itthon az ajtóból kilépve akár néhány perc alatt láthatunk. Ugyanilyen közönségesek voltak nem is oly régen Angliában is, míg be nem vezettek egy újabb agrár-finanszírozási rendszert az 50-es évek végén. Támogatták többek között a műtrágya és rovarirtók használatát, a kis parcellák egyesítését, a nehéz gépek vásárlását. Mi lett az eredmény? A mezőgazdasági termelés nem nőtt jelentősen, a farmerek nem keresnek többet és nem élnek jobban azóta sem. Viszont ha megáll a traktormotor dübörgése, a mező felett síri csend honol – madárének nélkül." (Szabó D. Zoltán - Mindennapi madaraink: jobb ma több veréb, mint holnap egy sem)
Nem véletlen, hogy a Naturschutzbund Deutschland 2002-ben az év madarának nyilvánította a házi verebet, a Magyar Madártani Egyesületnél pedig 2007 a mezei veréb védelmének volt az éve. Tavaly óta pedig a verebeknek is van világnapjuk.

Lecsökkent a mezei verebek állománya is (grafikon forrása: European Bird Census Council )

A World Sparrow Day-t (WSD) először 2010-ben rendezték meg és kettős célja van: egyrészt a fogyatkozó verebek védelmének a szükségességére, másrészt szűkebb környezetünk biodiverzitásának a megőrzésére szeretné felhívni a figyelmet.

A verebek számcsökkenésének a legfontosabb okai közé sorolhatók a költőhelyek eltűnése (ez az új építkezési-, épületfelújítási, -hőszigetelési technikák következménye), a megfogyatkozott táplálék (egy nagyvárosban ma már mind nehezebben jutnak élelemhez a magevő verebek, illetve a fiókanevelés kritikus időszakában sem mindig biztosított az ekkor oly szükséges rovartáplálék mennyisége) és eltűnőben vannak a verebek számára pihenő- és búvóhelyként szolgáló bokrosok is.
Az okokat felismerve már mi is segíthetünk tollas szomszédainkon, ha másképp nem akkor azzal, hogy résztveszünk a Mindennapi Madarak Monitoringjában vagy pedig felhívjuk mások figyelmét is védelmük fontosságára.

A verebek számára fontosak a bokrosok

Hím házi veréb

A szomszéd eresze melletti fészekben “született” házi verébfióka

Csörgő réce és az első barázdabillegető

Még egy olyan unalmasnak tűnő, bebetonozott medrű, nem egy helyen forgalmas utcák által szegélyezett vízszakasz is mint a Kolozsváron átfolyó Kis-Szamos is okozhat meglepetéseket. A bütykös hattyú, viharsirály, vízityúk után újabb fajjal bővült a kolozsvári Kis-Szamos parti madárfajlistám: sikerült a tegnap a tőkésrécék között egy csörgő récét (Anas crecca) megfigyelnem és fotóznom. Ő Európa legkisebb és egyben legsebesebben repülőnek tartott úszórécéje. Nálunk ritka költő, de ősszel-tavasszal tömegesen átvonuló, gyakori faj. Valószínűleg ez a nászruhás gácsér is, egy az északi költőhelye fele tartó madár lehetett.

Csörgő réce (Anas crecca) a Kis-Szamos partján

A madaras ráadást a Szamos parton fotózott idei első barázdabillegetőm (Motacilla alba) jelentette: ott szaladgált a Sportcsarnok mellett a füves parton. Béldi Miklós madárnaptára szerint március 12-14 között érkezik Erdélybe. Nos, ez a madár úgy látszik betartotta a menetrendet (amúgy a tavaszi madárérkezések gyűjtésének immár több mint százéves magyar hagyományai vannak).

Lengésed könnyű, mint a lehelet,
a mi lelkünk a súlyt nem bírja már.
Lebegj, lebegj a véres föld felett,
pehely-madárka, leánykamadár!

(Áprily Lajos: Motacilla alba)

Az idei év számomra első barázdabillegetője

Néhány napja még –13 C volt Kolozsváron, vasárnap viszont már +19 C-ra kúszott fel a hőmérő higanyszála. A Szamos parti dankasirályok eltűntek, utoljára március 5-én láttam itt őket (akkor már csak 12-en voltak a januári több mint kétszáz madárból álló csapatból). Tegnap is láttam még egy vízirigót, valószínűleg ugyanaz a példány lehetett amelyet rendszeresen megfigyeltem a télen ugyanezen a helyen. Ideje volna mostmár neki is felhúzódnia a hegyek közé.
Lassanként kezdenek jövögetni a tavaszi vonuló madaraink is: itt vannak már a seregélyek, bíbicek, mezei pacsirták, 2011 március 10-én látták már az első fekete gólyát Ramnicu Valcea fölött (ifj. Szabó József, Rombirdnet) és talán láttak március 12-én Galac közelében fehér gólyát is. Napi 200-300 km-ket repülve tart hazafele a Milvus Csoport által GPS-es műholdas jeladóval ellátott két békászó sas, Benjamin és Arthur is. És a tavaszi hangulatot fokozandó Kolozsváron mindenfele elkezdtek énekelni az erdei pintyek és a fekete rigók.

Tavaszhírnök sirályok

Február közepe táján az ember már mind türelmetlenebbül várja az ilyenkor már nagybetűsen írt Tavaszt és lesi a tavaszra utaló első jeleket. Hagyományosan a hóvirágot tartjuk az "igazi" tavaszhírnöknek, de a kolozsvári kertekben, parkokban szintén ide sorolhatjuk a korai kankalint is. Meg is jelentek az idei, január eleji-közepi langyos, már-már tavaszias napokban az első példányok, örült is neki mindenki, de a rákövetkező hosszantartó fagyos, havas idő hamar betakarta, elpusztította őket. Tavaszvárásunkat lerövidítendő, kénytelenek vagyunk ilyen körülmények között tavaszhírnökpótló után nézni. A kolozsváriak szerencsés helyzetben vannak: elég, ha csak kimennek a Szamos-partra vagy a városközpontba a volt magyar operához és már meg is találhatják a szárnyas tavaszhírnökpótlókat.

2011 február 6-án jelent meg ugyanis a központban az első sárgalábú sirály (Larus michahellis) és ma, február 9-én már négy példányt sikerült fotózni. A tavalyhoz képest az idén 16 nappal hamarabb érkeztek. Ma két sirály már a megszokott tavalyi-tavalyelőtti fészekben üldögélt, míg a többi a szomszéd szoboralakzatokról feleselt nekik hangosan.

2011 február 9: négy sárgalábú sirály az Opera tetején

A tavalyi fészekből nézelődnek jobbra

…majd balra a Tordai út felé

…utána jobbra és balra is szétnéznek

Az egyik kedvenc sirálypihenőhely

A másik kolozsvári tavaszhírnök akármilyen furcsának is tűnik szintén sirály: a Szamos parton telelő mintegy kétszáz dankasirály (Larus ridibundus) között megjelentek már az első átmeneti színezetű, téliből nyári ruhára váltó feketés fejű példányok.

Hátul egy már-már nyári tollazatú dankasirály, elől egy téli ruhás dankasirály

Egy másik, téliből nyári tollazatba vedlő dankasirály

És, ha már sirály akkor legyen egy fotós ráadás is: kár kihagyni kolozsváriaknak ezt a lehetőséget: ezekben a napokokban egyszerre három sirályfaj is megfigyelhető városunkban, ugyanis még mindig itt tartózkodnak a Sportcsarnok előtti Szamos szakaszon a valószínűleg csak átvonuló viharsirályok (Larus canus).

Háttérben két viharsirály (Larus canus), előtérben egy téli ruhás dankasirály

Tegnap és ma már több helyen lehetett hallani a széncinkék, kékcinkék énekét,illetve a csúszka jellegzetes füttyögetését is.
Egyik műholdas rádióadós erdélyi békászósasunk is érzi már a tavasz közeledtét: Dél-Afrikai telelőhelyéről elindult északi irányba.
Kereken negyven nap van még a "hivatalos" Tavaszig, de addig is nyomon követhetjük a különböző vándormadaraink érkezését a Spring Alive 2011 honlapon.