2010. november 21., vasárnap

A Diótörő

Nem Csajkovszkij utolsó balettjéről fogok írni, hanem a vetési varjakról (Corvus frugilegus) amelyek októberben-novemberben, a kolozsvári parkokban, kertekben gyűjtik, lopják a tápanyagokban dús diót amit aztán leggyakrabban erős, vésőszerű csőrükkel feltörnek.

A madarak közül a varjakat tartják számon, amelyek sok diót képesek elhordani, jóval többet, mint amennyit feltörnek és elfogyasztanak, így fontos szerepet játszhatnak a diófák terjesztésében. A vadon nőtt diófát nem hiába nevezi a népnyelv varjú ültette diónak.

Hogyan birkózik meg a varjú a megszerzett dióval? Ez ugyanis nem is olyan könnyű feladat, ha figyelembe vesszük azt, hogy egyes vizsgálatok szerint a dió (Juglans regia) feltörése jelentős, kb. 15 kg erőt igényel (más vizsgálatok szerint 0,37 kN-t - Schrauf et al. [2008]). Kolozsvári varjainknál két diófeltörési módszert figyeltem meg: a gyakoribb eset az – ezt sikerült az alábbi fotókkal megörökíteni - amikor a varjú a földön vagy egy fa ágára szállva addig kopácsolja a diót amíg az feltörik. Ritkább esetben – ezt például a Botanikus Kert víztornya mellett figyeltem meg – a varjú a dióval egy magas fára száll majd onnan leejti az aszfaltra. Említett helyen több összetört dió maradványa is látszik, tehát rendszeresen használják egyes madarak ezt a helyet diófeltörésre.

Szembol_20101008_134148_DSCF1841_044A megtalált, megszerzett dióval…

Diotoro_lepked_DSCF1798…peckesen tovább lépdel

Diotoro_repules_kozben_20101002_110231_DSCF1728_040…majd amikor más varjak észreveszik a zsákmányát akkor tovább repül a dióval

Diotoro_agon_csoreben_dio_20101003_114918_DSCF1789_100…egy közeli fára, majd onnan tovább egy másikra

Diotoro_agvila_20101003_114045_DSCF1788_099…ahol aztán feltöri és elfogyasztja.

Feltort_dio_20101008_121509_DSCF1820_024Madárlátta dió (vetési varjú által feltört, kibelezett dió)

Amúgy nyugodtan utánozhatjuk varjainkat és fogyaszthatunk diót, “hiszen a Penn State Egyetem kutatói egy átfogó vizsgálattal bizonyították, hogy a dió nyugodt és stresszes körülmények között is egyaránt képes a vérnyomáscsökkentésre. A kutatás eredményei a szerzők szerint azért fontosak, mert senki sem képes rá, hogy mindennapi életéből teljesen kiiktassa az idegeskedést, étrendi változtatásokkal viszont mindenki tehet azért, hogy szervezete jobban reagáljon a kihívásokra.”

2010. október 17., vasárnap

Szomszédom az almázgató csóka

Vasárnap délelőtt, ködös, szemerkélő eső, ki sem érdemes menni a házból. De így sem unalmas, ilyenkor a szobából az íróasztal mellől is lehet munka közben madarászni. Mindig történik valami. Egyik távcső és fényképezőgép pedig állandóan elő van készítve.
Kora reggel először a vetési varjak jelentkeznek, az egyik szomszédos tízemeletes panelház tetején szoktak megpihenni. Majd reggel félnyolc-nyolc körül jönnek menetrendszerűen a szemben levő fenyőfára a seregélyek, aztán szokásos látogatását teszi az egyik dolmányos varjú pár. Ma sem volt másképp, de aztán a napi monotóniát megtörve délelőtt tízkor sikerült végre lencsevégre kapnom a szomszédos almafát dézsmáló madarat: egy csóka (Corvus mondedula) volt. Az alábbi fotók ablaküvegen keresztül, ráadásul ferdeszögben készültek.

 Almazo_csoka_20101017_100955_DSCF1907_021 Almazo_csoka_20101017_101003_DSCF1908_022 Almazo_csoka_20101017_101009_DSCF1909_023

Almazo_csoka_20101017_101627_DSCF1911_025

2010. szeptember 2., csütörtök

Tavasz az őszben avagy miért is virágzik Kolozsváron kétszer a vadgesztenyefa

Néhány éve folyamatosan megfigyelhető, hogy augusztus végén, szeptember elején Kolozsváron újra kivirágoznak a vadgesztenyefák. Hosszú, meleg napsütéses ősz lesz mondják egyesek, mások a globális felmelegedés számlájára írják ezt a jelenséget is, romantikusabb lelkületűek az őszi elmúló természetben a tavaszi megújulást vélik felfedezni. Az ok azonban sokkal prózaibb. Egy mindössze 7-9 mm szárnyfesztávolságú lepke, a vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) támadta meg a gesztenyefákat. Monofág lepkefaj, amelynek egyetlen tápnövénye a vadgesztenye (Aesculus hippocastanum).

Viragzo_reszlet_P1010172 

2010 szeptember 1, Kolozsvár: az idén is kivirágoztak másodszor is a vadgesztenyefák

Gesztenyevirag_termes_2009szept 

2009 szeptember 6, Kolozsvár: egyszerre virágzik és érik a vadgesztenye

A vadgesztenyelevél-aknázómolyt a makedóniai Ohridi-tó mellől írták le 1986-ban és valószínűleg Észak-Amerikából került Európába. Azóta folyamatosan terjed nyugat és észak felé. Romániában először Temesváron jelent meg 1998-ban, majd Nagyváradon, Kolozsváron (1998-ban), Nagybányán, Craiova-n, Iasi-ban, Bukarestben stb. Országosan elterjedt kártevővé vált. Gradációja évek óta töretlen, károsítása aggasztó mértékű. A fák levele a vegetáció második felére jórészt megsemmisül. A több éven át tartó korai lombvesztés miatt a fák legyengülnek, ez a fák koronáinak redukálódását eredményezi. Másik mellékhatása, hogy a fák károsítása őszi másodvirágzást vált ki. Ez figyelhető meg Kolozsváron is, ha a megyeháza mellett, ortodox katedrális mögött levő parkocska gesztenyefáinak a csúcsát nézzük meg. Az első bimbókat az idén itt augusztus 25-én láttam és fotóztam, szeptember elsején pedig már több fán is teljesen kinyíltak a virágok.

Rajzas5_DSCF1475

A vadgesztenyelevél-aknázómoly aknáját nemrég hagyta el eddigi lakója. A molylepkének a folt belsejében mocorgó hernyója a felelős mindenért: a foltok megjelenéséért, a levelek elszáradásáért és lehullásáért egyaránt.

Akna_P1010185

E különös életmódú állat nem kívülről eszi a lombot, mint azt megannyi más, nagyobb méretű molylepkefaj hernyója teszi. Belerágja magát a levél belsejébe. Ott aztán úgy rágja ki a levél középső, asszimiláló szöveteit, hogy közben a levél színén és fonákán levő bőrszövetet érintetlenül hagyja.

Megtamadott_es_egeszseges_Fa_P1010168

Óriási fák parányi réme: balra egy megtámadott, levelét már augusztusban szinte teljesen elhullatott vadgesztenyefa, míg jobbra egy egyelőre még egészségesnek tűnő fa.

Meg kell jegyezni, hogy a vadgesztenyefa őszi, második virágzását időnként kiválthatja egy másik kártevő, a guignardiás betegséget okozó gomba (Guignardia aesculi) is.

Egy_viragzat_DSCF1469 Az amúgy szép jelenség – Tavasz az Őszben - talán túl prózainak és kiábrándítónak tűnhető magyarázatát oldani akaró, zárófelvétel

Felhasznált irodalom:

A vadgesztenyelevél-aknázómoly

http://www.cameraria.de/

Cikk a vadgesztenyelevél-aknázómoly romániai elterjedéséről (pdf)

2010. augusztus 1., vasárnap

Szimmetriát kedvelő zöld bogyómászó-poloska az erkélyünkön

Az előttünk levő fenyőre rendszeresen visszatérő csicsörkét akartam fotózni, de ehelyett poloska-makrózás lett a dologból: egy zöld bogyómászó-poloska (Palomena prasina) tévedt az erkélyünkre amely, hogy még érdekesebb legyen el is kezdett petézni.

Poloska_20100731_163759_P7310382_104 Petéző zöld bogyómászó-poloska (Palomena prasina)

A címeres poloskákhoz (Pentatomidae) tartozó nagy termetű (1-1,4 cm hosszú), feltűnő zöld színű látogatónk gyakori rovar, rétek, út- és erdőszélek lakója, de kertekben is megtalálható, ahol különböző növények nedveit szívogatja. Valószínűleg hozzánk is a szomszédos kertből tévedt be. Európa középső és déli részein honos, nem találkozunk viszont vele Észak-Angliában, illetve Skandináviában.
Csak tavasszal és nyáron ilyen szép zöld színű mint ahogy a fotómon látszik: ősszel barnára színeződik.

Nem árt róla tudni, hogy veszély esetén bűzmirigyeiből maró szagú folyadékot választ ki - máskülönben erről kapta a német Grüne Stinkwanze nevét - , amely érzékeny bőrű embereknél allergiás reakciókat idéz elő.

Poloskacsap_20100731_163718_P7310381_103 A hasonló zöldes színű fajoktól elkülöníthető a csáp alapján is: a második és harmadik csápíze körülbelül azonos hosszúságú, az utolsó (4.-5.) csápízülete pedig barnás-vöröses.


A nőstények 10-100 petét tartalmazó halmokat raknak. A "mi" poloskánk pontosan 14 petét rakott le és ügyelt a tálalásra is: szépen szimmetrikusan helyezte el őket a falra öt sorban: 2-3-4-3-2.

Poloskapetehalom_20100731_175235_P7310002_002 Zöld bogyómászó-poloska (Palomena prasina) petehalma

Ugyanilyen elrendezést találtam egy “angol” zöld bogyómászó-poloskáról készült fotón is. Egy másik, "német" poloska látszólag más szimmetria szerint rakta a petéit ezen a fotón: 4-5-5-5-4.

A peték kifejlődése a hőmérséklettől függ, Közép-Európában 4-5 hónapig tart. A lárvaszakaszban, a testvérek együtt maradnak egy közösségekben, az általuk szekretált ú.n. aggregációs feromonnak köszönhetően.

Irodalom:
Palomena prasina - Green Shieldbug / British Bugs - An online identification guide to UK Heminoptera
A zöld bogyómászó-poloska (Wikipedia)
Die Grüne Stinkwanze (Wikipedia)

2010. július 29., csütörtök

A Teleki-virág lepkevendégei

A hegyvidéki vízpartok dísze, kedvenc nyári virágom, a magastermetű, impozáns - akár két méteresre is megnövő - július-augusztusban virágzó Teleki-virág (Telekia speciosa). Minden erdélyi kiránduló számára ismerős, szinte közönséges virág, amely a Kárpátok és Balkán- hegyvidék őshonos növényeként tájképi jellegzetesség. Európa nyugati felén már nem találkozunk vele és tőlünk keletebbre csak a Kaukázusban, illetve szórványosan Kis Ázsiában fordul elő.

A növényt Erdély nagy floristája, a Németországból ide származott Baumgarten János Keresztély nevezte el (1816) a korabeli természettudósok egyik nagy mecénásáról, a könyvtáralapító erdélyi kancellárról, Teleki Sámuel grófról, aki messzemenően támogatta Baumgarten erdélyi kutatóútjait.

Évek óta fotózgatom a Teleki-virágokat napos, szélcsendes időben nagy számban látogató nappali lepkéket. Eddig hét fajt sikerült megörökítenem, ezekről adok közre néhány fotót.

P7310025 Az akár 2 méteresre is megnövő Teleki-virág napraforgóra emlékeztető fészkes virágzata az 5-6 cm átmérőt is elérheti.

Atalanta lepke_Vanessa_atalanta_IMG_3010 Atalanta lepke (Vanessa atalanta) ↑↓

Atalanta lepke_Vanessa_atalanta_IMG_3082

 

Nagy_gyongyhazlepke_Argynnis_paphia_IMG_3039

Nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia)

Kis_rokalepke_Nymphalys_urticae_IMG_3087

Kis rókalepke (Nymphalys urticae)

Bogancslepke_Vanessa_cardui_P7310036

Bogáncslepke (Vanessa cardui) ↑↓

Bogancslepke_Vanessa_cardui_P7310019

"... itt is, ott is kinyílik
egy-egy repülő kis virág:
nézem, hogy jönnek, szikráznak a lepkék
a levegőn, a réten át."

(Szabó Lőrinc: Lepkék tánca)

Nappali_pavaszem_Nymphalys_io_IMG_3074

Nappali pávaszem – Nymphalys (Inachis) io ↑↓

3-Nappali_pavaszem_Nymphalys_io_IMG_3012

"Három lepke, kék, zöld, sárga,
ott libbent a napsugárba.
A virágot ők se szedték,
csak a szirmát érintették,
úgy sodorták az illatot,
mint egy selyem-gombolyagot."
(Weöres Sándor: Románc)

C-betus_lepke_Nymphalis-c-album_IMG_3111

C-betűs lepke (Nymphalis c-album)

Nagy_szerencsenlepke_Erebia_euryale_IMG_3032

Nagy szerecsenlepke ? (Erebia euryale ?)

“...érzed a lepkét?
Elűzheted, visszajön újra.”
(Egyed Emese)

Európai lepkék a weben:

Moths and Butterflies of Europe and North Africa

Matt’s European Butterflies

2010. április 13., kedd

Madárérkezési menetrend

Első "madaras" könyvemben - Béldi Miklós "Ismerjük meg a madarakat" kötetében - volt egy táblázat amely 69 madárfaj tavaszi érkezési időpontjait tüntette fel. Ez a "menetrend" a szerzőnek Kolozsvár és környékén több éven keresztül rendszeresen végzett megfigyeléseit összegzi és mai napig is jól használható. A táblázat akkoriban nagy hatással volt rám és azóta több-kevesebb rendszerességgel fel szoktam én is jegyezni a különböző tavaszi madarak általam észlelt érkezési időpontjait: először egy a mai napig is meglévő nagy kockás füzetbe, majd egy digitális madarásznaplóba és tavaly óta más madárbarátokhoz hasonlóan a Twitteren is jegyzem, világgá "csiripelem" ezeket az adatokat.

A tavaszi madárérkezések gyűjtésének immár több mint százéves magyar hagyományai vannak. "A rendszeres megfigyelés 1894 tavaszán kezdődött hazánk akkori ornithologiai gárdája részéről s 1894 őszén munkába állottak a m. kir. Erdőhatóságok is, úgy hogy 1895 tavaszán már teljesen szervezve volt az a megfigyelő hálózat, a mely jelenleg is működik" írta 1909-ben az Aquila-ban Schenk Jakab. "A rendes és privát megfigyelők száma 1894-ben 32 volt, 1908-ban pedig 130; a megfigyelőállomások száma 1895-ben 346 volt, 1908-ban pedig már 1286 (...). Az összes tavaszi megfigyelések száma 1895-ben még alig haladta meg az 1000-et, 1908-ban pedig már megközelítette a 12.000-et."

Azóta nagyot változott a világ és ma már az interneten keresztül tölthetjük fel a gólya és fecskeérkezési adatokat és madarász fórumokon, Twitteren stb. követhetjük nyomon a különböző fajok érkezési sorrendjét.

És akkor következzenek az idei év eddigi fontosabb tavaszi, madaras érkezési adataim (ahol lehetett fotót is mellékeltem):

2010.03.21 első fehér gólya (Szamosújvár), füsti fecske (Széki nádas), erről külön be is számoltam itt

Csilp-csalp_20100407_131420_P4070024_020 2010.03.23 első csilp-csalp füzike (Kolozsvár, Mikó Kert)

Vorosbegy_20100411_102947_P4110171_1702010.03.25 első barátposzáta és vörösbegy (fotó) (Kolozsvár, Mikó-Kert)


Szurkebegy1_20100404_112006_P4040059_0592010.04.04 első erdei szürkebegy (Borszék)


Kis_poszata_20100407_134714_P4070036_0322010.04.07 első kis poszáta (Kolozsvár, Detunáta park)

2010.04.10 első szirti fecske, vörhenyes fecske és havasi sarlós fecske (Csernabesenyői szoros)

Kerti rozsdafarku_20100411_094945_P4110149_148

Orvos legykapo1_20100411_091907_P4110141_1402010.04.11 első kerti rozsdafarkú (fent), örvös légykapó (lent – csak ennyit sikerült megörökíteni az első örvös légykapómból…), kakukk, búbos banka, fülemüle (Herkulesfürdő)

A 2010-es évi madárérkezési listámat természetesen még nem zártam le, hiszen május közepéig még újabb fajok (gébicsek, sárgarigó, gyurgyalag stb.) kell megérkezzenek.

2010. április 2., péntek

Húsvéti gólyás bejegyzés

“Ma már webkamerák és napelemes műholdas GPS-es rádióadók útján követhetjük nyomon az egyetlen nagy termetű, az ember szomszédságában költő madarunknak, a fehér gólyának (Ciconia ciconia) a három kontinensen zajló mindennapjait. A rómaiak számára szent madarat „avis pia et benigna” a nép még cakó, eszterág, koszta, gagó néven is ismeri. Afrikában sáskamadár a neve, mely ottani fő táplálékára utal.” >>> a teljes húsvéti gólyás bejegyzésem a Transindex Thin Outside The Box rovatában olvasható.

05_Golyakamera

A Milvus Csoport sáromberki gólyás webkameráján keresztül az idén is követni lehet majd egy fehér gólyapár mindennapjait (a gólyák már megérkeztek a 10-es fészekre). A gólyapár tavalyi családi életének néhány fontos eseményét megörökítő webkamerás fotó itt tekinthető meg.

2010. március 22., hétfő

Benedek napi gólya

Sándor, József és Benedek az idén nem csak a meleget hozta zsákkal, hanem a fehér gólyáinkat is.

A két dolog – a meleg napsütéses idő és a gólyavonulás – ugyanis összefügg egymással: a gólyák vonulása elsősorban nem az aktív, szárnycsapásos repülésen alapszik, hanem a meleg, felfele irányuló légáramlatokat, az ú.n. termikeket kihasználó siklórepülésen.

Az elmúlt három évhez viszonyítva az idén kb. 10 napos késéssel érkeztek meg az első fehér gólyák. 2010 március 6 és 17 között ugyanis az elmúlt évek átlagához képest országszerte hidegebb, szelesebb, hóviharokkal kísért időjárásunk volt. A műholdon keresztül követett rádióadóval ellátott Hobor nevű német gólya adatai és a törökországi madarászok jelzései alapján viszont már tudtuk, hogy a közelben vannak a gólyáink és, hogy az említett hideg periódusban több ezer madár várja a melegfront beköszöntét Antalya közelében.

Temperature__Cluj_30napra_tn15120_30 Ezért késtek: márciusi hőmérsékleti viszonyok Kolozsváron (2010): az átlagosnál hidegebb időjárás a március 6-17 időszakra esett (forrás: Climate Prediction Center/NCEP)

Míg a szerencsésebbeknek már Sándor meghozta az első gólyát, addig nekem Benedek napja tette emlékezetessé az idei tavaszi napfordulót. És a késésért is kárpótlódtam: a gólya mellé egy füsti fecske is járt (a mezei pacsirtákról, kékes rétihéjákról nem is beszélve). A Kis Szamos völgyén haladtunk Szék felé, de sajnos az ismert fészkek egyike sem volt foglalt és a réten sem láttunk gólyákat. Az első öt keringő, termikelő fehér gólyát Szamosújvár keleti kijáratánál láttuk meg nagy magasságban (ez magyarázza az alábbi fotó gyengébb minőségét is). Az örvendetes tényről még a helyszínen tudosítottam a Twitteren keresztül.

Elso_golya_20100321_104945_P3210020_020 Az idei év első gólyája másik négy társával magasan keringett Szamosújvár határában

Nem maradt el azonban a közelről, fészken látott gólya látványának az öröme sem: Széken sikerült lefotózni az egy nappal azelőtt megérkezett madarat.

Szeki_golya_feszken_20100321_130652_P3210061_061 A Széki gólya és albérlői, a házi verebek

Szeki_golya_feszken_20100321_130837_P3210065_065 Március 20-án délelőtt érkezett meg az első madár, majd este megjött a széki fehér gólya párja is

A hazafele tartó út is tartogatott még egy gólyás meglepetést: Dengeleg egyik gólyaszerető lakója egy külön állványra helyezett ki egy műgólyafészket, babát hozó műgólyával is…

Livada_20100321_135610_P3210078_078 Megérkezett a dengelegi gólya is…

A romániai fehér gólya idei érkezésének a dinamikája – térképen, táblázatok és grafikonok formájában is - nyomon követhető a naponta többször is frissülő gólyás oldalon . A gólyabarátok örömmel fogadnak minden újabb gólyaérkezési adatot: ezek feltölthetők az előbb említett oldal online kérdőívén keresztül.

Egy kis ráadás: Szomszédunk a fehér gólya

2010. február 28., vasárnap

Februári viráglesen

Télbúcsúztató, tavaszköszöntő-váró rövid, február végi körtúra a kolozsvári Bácsi-torokba, melynek a főcélja az idén is az első tavaszi virágok megtalálása. Azért pont a Bácsi-torok, mert egyrészt ide már gyerekkorom óta rendszeresen kijárok természetbúvárkodni, ismerem már minden zugát, tudom, hol mi nyílik a leghamarabb, másrészt az első kolozsvári koratavaszi virágokkal itt a szélvédett, napsütötte, déli mészköves lejtőkön lehet a legkorábban találkozni.
És akkor következzenek megtalálási sorrendjükben az idei év első tavaszi virágai. A várakozással ellentétben a kakasmandikó (Erythronium dens-canis) volt az első megtalált virág, őt követte a hóvirág (Galanthus nivalis). Utóbbit sajnos védettsége ellenére most is szedik és árulják. Cigányasszonyok járják az erdőt kosaraikkal és gyűjtik be a virágokat.

Kakasmandiko_20100228_115645_P2280007_007 Az idei év első kakasmandikója (Erythronium dens-canis)

Hovirag_20100228_120311_P2280017_017 Hóvirág (Galanthus nivalis)

A Hosszú patak bal partján került elő az első martilapu (Tussilago farfara) és az első májvirág (Hepatica nobilis) is. Mindkettőből csak néhány tőt sikerült találni, fotózni. Nem sikerült viszont a más években a mainál korábbi februári napokon is megfigyelt, virágzó farkasboroszlánra akadni.

Martilapu_20100228_121815_P2280019_019 Martilapu (Tussilago farfara)

Majvirag_20100228_122120_P2280021_021 Májvirág (Hepatica nobilis)

Mogyoróbarkától sárgálik mindenfele az erdő, de a barkák egyelőre még nem porzanak.

Mogyoro_20100228_131954_P2280054_054 A mogyoróbarkák még nem porzanak

A tócsákban, a patakban és ennek a kiöntéses területein még nem voltak békák pedig Szeben és Brassó megyékből már jeleztek a tegnap és ma is erdei -, gyepi békákat, illetve gőtéket is. Béka helyett csak békalencsét (Lemna minor) sikerült fotózni, illetve vizen futkorászó farkaspókokat (pontos meghatározásukra ezután kerül sor) és molnárkákat.

Pocsolya_20100228_132938_P2280055_055 
Béka nélküli pocsolya békalencsével

Pokok_20100228_123601_P2280032_032 Vizen futkorászó februári pókok

Mindent összevetve jól sikerültnek mondható a mai túra, hiszen mostmár saját szemével is meggyőzödhet mindenki, hogy biztosan jön, sőt itt van a várva várt Tavasz.

2010. február 25., csütörtök

Megérkeztek Kolozsvárra a sárgalábú sirályok

A madarakat utoljára múlt év szeptember 14-én láttam Kolozsváron. Az idén először február 22-én jelentek meg a megszokott helyükön, a volt magyar opera épületének a tetején. 
Tegnap délután már öt sárgalábú sirályt (Larus michahellis)  sikerült lefotózni, többek közt egy fiatal egyedet is. 
A sirályok ezekben a napokban reggel kb. 8 óráig tartózkodnak az opera környékén, majd napközben eltűnnek táplálkozni és csak délután négy-öt óra felé jelennek meg újra.
A sárgalábú sirályokról, illetve tavalyi kolozsvári költésükről részletesebben itt írtam.

Posted via email from Madaras naplóm