2009. november 22., vasárnap

Őszapó-kupac

November végi borús-ködös-hideg nap, útban a Baglyos Fa felé megnézni, megszámolni "szomszédaimat" az idén újra az egyik Györgyfalvi negyedi parkban telelő erdei füles baglyokat . És itt át is adom a szót Béldi Miklósnak , mert pontosan így történtek a dolgok:

"... elgondolkozva baktatunk a kihalt ösvényen, de íme, egyszeriben vége szakad az álmos csendnek; szempillantás alatt megélénkül az egyhangú téli táj, s menten jókedvere derül a magányos barangoló: őszapócsapat (Aegithalos caudatus) jelenik meg az erdőszéli dérlepte fákon. "Csrr", "Csrr", "tserrp", "tititi", "zirrr" - hangzik innen is, onnan is, s a csupasz fakorona tetején, oldalán, közepén irdatlan hosszú farokkal ellátott, holmi apró tollcsomók csüngnek-függnek, tornásznak, himbálódznak a vékony ághegyeken, s röpködnek ide-oda nagy sietősen. Nos, egy fával igazán hamar végeznek, pillanatok alatt megvizsgálják, átkutatják, s mire észbe kapnánk, már a második, harmadik, negyedik szomszédban jár a fürge kis csapat." (Béldi Miklós - Madarász szemmel a Kárpátokban)

"Igazi czinege, mely sohasem pihen s pitymalattól alkonyatig izeg-mozog, bújkál, keres; hozzá a hajlékony ágakon oly gyakorlatokat végez, a melyekhez képest a legügyesebb vásári kötéltánczos is valóságos ólommadár. (...) Az őszapó is merő káros bogársággal él, és a hol fészkét rakja és pásztáz, kincset érő hasznot hajt kertnek és erdőnek. Még nem ritka, nagyon megbecsülendő." írja madarunkról Herman Ottó - A madarak hasznáról és káráról című könyvében. 

A fotózott őszapókat egy vegyes cinkecsapatban láttam, amelyben voltak barátcinkék, kékcinkék és természetesen széncinkék is. Az egyik fotón egyszerre látszik egy az észak-európai tiszta fehérfejű (Aegithalos caudatus caudatus) alfajhoz tartozó egyed, és három a közép-európai fekete fejsávos (Aegithalos caudatus europaeus) alfajhoz tartozó őszapó. A madarak egy pillanatig sem álltak meg: az alábbi öt fotó egy mindössze 48 másodperces intervallumban készült.

Egy kis ráadás:
Őszapó (alfajok, videók) a The Internet Bird Collection (IBC) oldalán 
A Magyar Madártani Egyesület Monitoring Központjának őszapos adatlapja 

Posted via email from Madaras naplóm

2009. november 16., hétfő



Novemberi túra a Kalota-havasra
November 15, 2009 at 7:33 am

Kalota-hegységnek nevezte már Lázár diák, Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára is, Magyarország egyik legrégibb, általa 1528-han rajzolt térképén és ezt az elnevezést használták az 1600-as és 1700-as évek térképei is. Itt van a Bihari-hegység második legmagasabb csúcsa az 1836 m-es Vlegyásza-csúcs vagy Vigyázó-csúcs. A csúcs tövében található Havasrogozig – gyalogos túránk kiinduló pontjáig -egy 5 km-es, [...] ...[ ... ]
 



2009. november 11., szerda

Csoportosan telelő erdei fülesbaglyok Kolozsváron

Ezelőtt két héttel említette nekem Röser Ferenc, a kolozsvári Röser Antikvárium tulajdonosa - aki mellesleg nagy természetkedvelő és madárbarát -, hogy unokáját sétáltatva a múlt télen többször is látott fán üldögélő baglyokat a Györgyfalvi-negyedben, a Merkur üzlet mögötti parkban. Hétfőn kaptam kaptam kézbe a hazai madártani társaság folyóiratát, amelyik szintén megemlítette a parkot és a múlt évben itt áttelelő madarakat. Így aztán ma délelőtt, pihenésképpen elsétáltam a Györgyfalvi-negyedi parkig, hogy próbáljam megtalálni e számomra új kolozsvári telelő helyen az erdei fülesbaglyokat (Asio otus).
Ezek a nálunk fészkelő állandó, nem vonuló madarak a telet általában kisebb-nagyobb csapatokban töltik, nem ritkán lakott területeken belül, parkokban, temetőkben, de néha akár utcai fákon is. Gyakran tujákat vagy fenyőket választanak áttelelő helyként, így "bagolyszemmel" elsősorban a félreesőbb tujákat, fenyőcsoportokat kerestem. Nagyon hamar rá is akadtam a madarakra: a fák alatt ugyanis mindenhol ott voltak nagyszámban a friss bagolyköpetek, amelyek mint az egyik kinagyított fotómon is látszik, tartalmazzák az elfogyasztott rágcsálóknak (elsősorban mezei pockoknak) stb. a baglyok számára emészthetetlen  csontjait (a köpetek vizsgálatával így meghatározható a madarak étrendje: két szaktanulmány is foglalkozott már a Kolozsváron telelő erdei fülesbaglyok táplálékösszetételével).
Feltekintve a fenyőfára meg is pillantottam az első két madarat, ezek látszanak a fotókon. Legkevesebb 22 madarat számoltam össze különböző fákon, egy fán több egyedet is. Nem fényképeztem sokáig (újra jól fogott a könnyű, nem túl feltűnő és 26x-os optikai zoom-mal rendelkező Olympus SP590UZ), igyekeztem a helyszínen minél kevesebbet tartózkodni, hogy ne zavarjam e védett madarakat és, hogy ne hívjam fel az arra sétálók figyelmét a baglyokra.
Kolozsváron 1984 óta ismeretes a Botanikus Kerti csoportos áttelelésük. A zavarások miatt később áttelepültek a Speranta (most Iuliu Moldovan) utca egyik kertes házának a hat Thuja-jára, ahova egész tavalyig évi rendszerességgel visszajártak telelni. A madarak egyedszáma 50-139 között változott. 2008 nyarán aztán három tuja kiszáradt és ekkor kb. 60 madár áttelepedett a Györgyfalvi-negyedi parkba, ahol az elmúlt telet töltötték.
Az erdei fülesbaglyok repülés közben alig láthatók, mivel éjszakai életmódot folytatnak ("Eyel iaro fules bagoly"-ként említik már 1590-ben is): csak a sötétség beállta után indulnak el nesztelen szárnycsapásokkal zsákmányszerző útjukra, valószínűleg a parktól nem messze levő szántóföldekre. Nappal szinte mozdulatlanul pihennek, így egy gyengébb távcsővel, de akár szabad szemmel is megfigyelhetők az erdőkből télre átmenetileg Kolozsvárra kiköltözött baglyok. Ha már ilyen közeli szomszédjaim lettek akkor természetesen ezután szemmel fogom őket tartani és igyekszem felmérni a pontos egyedszámukat. Meg valószínűleg újabb fotók és esetleg rövid videofelvételek is következnek majd Róluk.

Posted via email from Madaras naplóm

2009. november 7., szombat

A sárgalábú sirály első, fotókkal is alátámasztott költése Kolozsváron



A sárgalábú sirály első, fotókkal is alátámasztott költése Kolozsváron

Posted: 06 Nov 2009 08:55 PM PST

A sárgalábú sirály (Larus michahellis) elsősorban a Földközi-tenger környékén költött. Onnan kezdett terjeszkedni először északi irányba, majd nyugat és kelet fele is. A sziklás tengerpartok és városok költőmadara. A sárgalábú sirályok erdélyi elterjedéséről: Daróczi Szilárd, Milvus Csoport: "Amit én tudok, Erdélyben Szebenben, Brassóban, Vásárhelyen és Kolozsváron költ. De mivel nagyon terjeszkedik, elképzelhető, hogy már más, folyómenti nagyvárosban is megjelent. Szebenben már vagy 10 ...[ ... ]